Szőlő

A hegy déli oldalán, az Apátsági dűlőben művelem kicsiny, mindössze 1/3 hektárnyi birtokom. A szőlőmunkának abszolút prioritása van, jó bor csak minőségi terméstől várható.

Fajtáim: Tramini, Olaszrizling, Furmint, Zöld Veltelini, Szürkebarát.

– Művelésmód: alacsony kordon. A sorok észak-déli irányúak, így mindkét oldalukat éri a napfény

– Metszés, hajtásválogatás: A szálvesszőn 5-8 rügyet hagyok, fajtától és az adott tőke erőnléti állapotától függően.

– Növényvédelem: A célszerűség vezérel. A permetezések számát igyekszem minimalizálni, de amikor szükséges, felszívódó szereket is bevetek. Elvem, hogy jó bor csak egészséges szőlőből születik, a betegségektől, kártevőktől sanyargatott szőlőtőkéktől nem várható megfelelő termés.

– Tápanyag utánpótlás: Eddig szerves trágyázást nem alkalmaztam, a tőkék erőnléti állapota ezt nem indokolta. Műtrágyázni később sem fogok. Levéltrágyázást a növényvédelmi permetezéssel egy munkamenetben alkalmazok.

– Talajművelés: Kapálógéppel, sorok kézi kapálással. Esetenként őszi-tavaszi csörlős ekézés a mélyebb talajlazítás érdekében.

– Zöldmunka: Év közbeni rendszeresen munkavégzés, célszerűen a permetezések előtt történik. Fontosnak tartom a gondozott, szellős lombfal kialakítását, fenntartását.

– A must cukor- és savtartalmának szabályozása: Az időjárást nem befolyásolhatjuk, de a lombfal időjáráshoz igazított magasságával, fürtritkítással, a szüret időpontjának megválasztásával igyekszem elérni, a kívánt értékeket.

– Szüret: Lehetőség szerint enyhe túlérésben történik. Így találom meg a megfelelő aromavilágot. Szigorúan kíméletesen, szellős, zöldséges rekeszekben történik (8-10 kg-os adagokban), így világos, hogy a bogyók nem sérülhetnek. Szüretelő brigád nincs, ketten a párommal végezzük a munkát.

– Must: Hűtésre az éjszakai, hajnali alacsony hőmérsékletet használom. A zúzó-bogyózó rozsdamentes, a hagyományos prés kosara szintén. Egyszerre max. 300 kg-os adagot dolgozunk fel. A cefrét esetenként kénezzük, áztatás 2-18 óra között, fajtától, hőmérséklettől függően. A mustot 12 órát ülepítem, a tisztája megy a hordóba. Fajélesztő használata manapság kevésbé divatos, bár szerintem nem ördögtől való. A késői fajtáknál szeretem használni, mivel a szüret sokszor novemberben történik, a pince hamar lehűl, ilyenkor nem mindig biztosított a cukortartalom teljes kierjedése. A maradékcukrot egyrészt nem kedvelem, másrészt kockázatot rejt. Az igazi feladat a fajtának és a borvidéknek megfelelő élesztő megtalálása. A korai fajtáknál erre nincs szükség.

– Bor: Többnyire tölgyfahordókban erjednek, érnek. Esetenként használok tartályt, de inkább csak borkezelések alkalmával, és ideiglenes tárolásra. A borokat két vagy háromszori fejtést követően derítem, erre bentonitot használok. Kínosan ügyelek arra, hogy a hordók mindig tele legyenek. A kénszint ellenőrzése is rendszeres feladat. Előnyben részesítem a többszöri kénezést, kisebb mennyiséggel. A borok min. 6 hónapot töltenek hordóban, esetenként többet. Előzetes laborvizsgálat ill. stabilitási próbák elvégzése után kerülnek palackba, melyben további 3-6 hónapot érnek. Ezután kerülhetnek csak értékesítésre.
A hordók fája zempléni tölgy, készítőjük Dósa Attila Szentmártonkátán, ill. a budapesti Kádár kft terméke.
A palackba töltést Istvándi Tamás végzi Szentbékkállán, teljes megelégedésemre.

Az előállított borok stílusa inkább a parafadugó alkalmazását kívánja, ezért a Naturo-Kork első osztályú dugóját használom.

A dizájn Pataki Anikó www.amare.hu munkája.